Vesper szemszöge

Az idő megállt. Vagy talán csak úgy érződött. A szája meleg volt és puha az enyémen, és egyetlen lehetetlen másodpercig egyikünk sem mozdult.

Aztán elhúzódott.

Bámultam rá. Képtelen voltam megmozdulni. Az agyam teljesen rövidzárlatot kapott.

Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Előző életemben Vesperként túlságosan elfoglalt voltam falkák leigázásával és fenyegetések kiiktat