Vesper szemszöge

Másnap kora reggel ébredtem. Az óra 6:47-et mutatott. Magamra kaptam a futócuccom, és elindultam.

A levegő az arcomba mart, ahogy végigkocogtam a környéken. A testem – ez a gyenge, szánalmas test – már tíz mérföld után tiltakozott. Az előző életemben harminc mérföldet is le tudtam futni anélkül, hogy megizzadtam volna. Most meg úgy kapkodtam a levegőt, mint egy partra vetett hal.