Vesper szemszöge

A tömeg még mindig dermedten állt. Engem bámultak. Krezniket. Az épületet, ahová Sashát hurcolták.

Éreztem a tekintetüket. Kreznik pontosan előttem állt meg. Elég közel ahhoz, hogy még a félhomályban is lássam a szeme kékjét.

"Gyere velem" – mondta. "Beszélnünk kell."

Nyújtotta a kezét. Mögöttünk hallottam, ahogy a suttogás újraindul.

"Tényleg el fog menni vele?"

"Azután, ami az