Vincenzo szemszöge

A ház túlságosan csendes volt, amikor hazaértem.

Nem az a békés fajta. Nem is a kényelmes. Ez az a fajta csend volt, amely a bőröd alá kúszott, amely nyugtalanul felkavarta a régi ösztönöket.

Megnéztem az órámat.

Két óra.

Ennyi időbe telt, mire ki tudtam szabadulni; ez bármilyen mércével mérve túl sok volt. Amint befejeztem, amit csináltam, láttam a nem fogadott hívásokat anyám