Viviana szemszöge

Ha elég erősen tettettem, az élet már majdnem normálisnak tűnt.

Majdnem.

Eltelt néhány nap, mióta visszatértünk Firenzébe. Néhány nap abból a rutinból, amiről sosem gondoltam volna, hogy valaha még megadatik Vincenzóval: minden reggel elvitte Roccót és engem, majd minden este felvett minket. Azokon a napokon, amikor nem tudott jönni, egy autó mindig kint várt; sötétített ablakok