Viviana szemszöge

A levegő heves rohammal távozott a tüdőmből.

Felkaptam a telefonom, a táskám, és gyakorlatilag kirepültem az irodámból. Hallottam, ahogy Ginevra zavartan utánam szól, de nem álltam meg. Nem tudtam megállni.

A lift túl lassúnak tűnt. A levegő túl ritkának. A parkoló végeláthatatlanul nyúlt el előttem, ahogy a már az autóban várakozó sofőr felé futottam.

– Az iskolába – ziháltam r