Viviana szemszöge

– Kérsz egy italt? – kérdezte, és még mielőtt nemet mondhattam volna, a csaposhoz fordult, és úgy is rendelt nekem egyet.

Villámokat szóró szemekkel néztem rá. – Nem, köszönöm, nem kérek – válaszoltam, majd a csaposhoz fordultam, és inkább egy egyszerű vizet kértem.

Őszintén szólva, az a sok folyamatos ülés merevvé tette az izmaimat. Amit akkor a leginkább akartam, az az volt,