Viviana szemszöge

Már majdnem délután volt, mire felébredtem, és Vincenzo belémdiktált egy kis gyümölcsöt.

Ezt követően azzal foglaltam el magam, hogy elintéztem néhány munkahelyi hívást, melyek során Ginevra – szokásához híven – támogató volt, és megmondta, hogy vegyek ki annyi időt, amennyire csak szükségem van ahhoz, hogy teljesen felépüljek a vélt betegségemből. Emilio is kedves és védelmező