Viviana szemszöge

Másnap reggel a reggeli olyan volt, mint egy előadás, amelyre nem voltam felkészülve.

A hosszú asztal tele volt, túlságosan is tele, és a levegő zsongott a csendes beszélgetésektől, amelyekbe engem sosem vontak be igazán. A napfény beáradt a magas ablakokon, megcsillant a csiszolt fán és a porcelánon, amitől minden megtévesztően melegnek tűnt.

Leonora az asztalfőn ült, és óvato