Vincenzo szemszöge

Szorosan magamhoz öleltem Vivet, hallgattam légzésének ritmusát, és próbáltam az emlékezetembe vésni, mint egy férfi, aki háborúba indul.

Mert pontosan ilyennek érződött.

Háborúnak.

Nem a Colombóék ellen. Nem Silvia ellen. Hanem önmagam ellen.

Ennek a helyzetnek nem volt olyan verziója, ahol mindenki nyer. És már olyan rohadtul untam, hogy nekem kell kiválasztanom, melyik tűzbe