Viviana szemszöge

Nem sokat aludtam.

Valahányszor lehunytam a szemem, azt láttam, hogy Roccót elvezeti egy idegen.

Egy kéz a csuklóján. Egy hazugság arról, hogy beteg vagyok. A kis, bizakodó arca.

Hajnal előtt háromszor is ránéztem. Az egyik ilyen alkalommal futottam össze Vincenzóval.

Rocco még mindig aludt, úgy terült el az ágyon, mintha a világon semmi sem érhetne hozzá.

A gyerekek gyorsan fele