Vincenzo szemszöge

Amikor kiértem a repülőtéri kapuhoz, akkora volt a tömeg, mint mindig, tele érkezőkkel, indulókkal és folyamatos mozgással.

Egy darabig körülnéztem, amíg a tekintetem meg nem akadt azon, aki miatt idejöttem. Vivianán.

Néhány méterre állt Roccóval, Emilióval, Elenával és az anyámmal.

És pusztán attól, hogy újra láttam, belesajdult a mellkasom.

Fizikai fájdalmat éreztem.

A megnyit