Viviana szemszöge

A terem lassan kiürült.

Székek súrlódtak halkan a padlón. Halk hangok szálltak az ajtó felé, ahogy az emberek kiszivárogtak, még mindig logisztikáról, határidőkről, ötletekről beszélgetve.

Maradtam, ahol voltam, rendszereztem a jegyzeteimet, egymásra rakosgattam a papírokat, amiket igazából nem is kellett volna egymásra rakosgatni.

Vártam.

Éreztem őt a hátam mögött, nem mozdult,