Viviana szemszöge

Vasárnap reggelre végre újra önmagamnak éreztem magam.

Nem teljesen, még mindig éreztem valami enyhe nehézséget a testemben, egy makacs fáradtságot, ami nem múlt el egészen, de most már elviselhető volt, egyáltalán nem olyan bénító, mint amilyen pénteken volt. A szédülés alábbhagyott, az émelygés állandóból időszakossá enyhült, és miután a péntek nagy részét pihenéssel töltöttem,