Viviana szemszöge

A klinikán halvány fertőtlenítőszag lengett a levegőben, meg valami virágos illat, amely sikertelenül próbálta tompítani azt.

Vincenzo mellett ültem a váróteremben, a kezem szorosan az ölemben kulcsoltam össze, az ujjaimat anélkül tördeltem, hogy egyáltalán észrevettem volna. A helyiség csendes volt, szinte túlságosan is csendes, tele más nőkkel, akik sokkal nyugodtabbnak tűntek