Viviana szemszöge

Mire hazaértem, még mindig hideg volt a kezem. Ennek igazából nem volt semmi értelme. Az út elég hosszú volt idáig. A séta az autótól az épületig normálisan telt. Semmi oda nem illő. Semmi szokatlan.

És mégsem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valami megváltozott, mintha átléptek volna egy határt.

Abban a pillanatban, ahogy beléptem, a ház ismerős hangjai fontak körbe – Leono