Viviana szemszöge

Azon az éjszakán nehezen jött álom a szememre, még azután is, hogy Vincenzo elment, és a ház elcsendesedett.

A félelem ott lappangott, tompán, kitartóan, és esze ágában sem volt enyhíteni a szorításán.

Sokáig csak ültem az ágyam szélén, a semmibe bámulva. Ujjaim szórakozottan futottak végig a takaró peremén, miközben gondolataim megállíthatatlanul, újra meg újra ugyanazokat a kör