Viviana szemszöge

A reggeli napfény lágyan áradt szét az étkezőben, melegen és aranylón, amitől az egész lakás sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint amilyennek én valójában éreztem magam.

Egy pillanatra, ahogy ott álltam az ajtóban, és figyeltem Leonorát, aki úgy mozgott a konyhában, mintha ő lenne a ház úrnője – és őszintén szólva mostanra gyakorlatilag az is volt –, végre fellélegeztem.

Halkan dúdolt