Viviana's POV

Hosszú ideig csak meredtem a kezeimben pihenő apró bársonydobozkára.

Meglepően könnyű volt, túlságosan is könnyű ahhoz, hogy elbírja mindazt, amit hirtelen képviselni látszott.

Felnéztem Vincenzóra. – Mi ez?

Ahelyett, hogy válaszolt volna, óvatosan közelebb lépett. – Szabad?

Bólintottam.

Szó nélkül, gyengéden elvette tőlem a dobozt. Az ujjai stabilak voltak ugyan, de csak éppen hogy