Eden

– Jó reggelt, kicsim – turbékolja halkan Anya.

A matrac besüllyed a súlya alatt, én pedig pislogok a hálószoba redőnyein átszűrődő reggeli fény hirtelen behatolására. Meleg keze gyengéden végigsimít az arcomon, a fülem mögé söpörve egy kósza hajtincset.

– Ideje felkelni – mondja, hangjában ott hordozva azt a gyomorforgatóan vidám, reggeli dallamot. – Ugye nem akarsz elkésni az első napodról