Eden

Mire elindulok lefelé a lépcsőn, már tudom, hogy a fiúk lenn vannak a konyhában, mert a körülöttem lévő csendet áttörve tisztán hallani a hangjukat.

– Decnek nincs szüksége semmire, ő már… *evett* – jegyzi meg az egyik srác, hangsúlyt fektetve az evett szóra. Összerezzenek, utálom, hogy tudják, mi történt köztünk, és azonnal megbánom, hogy tegnap este beengedtem Declant az ágyamba.

Hallom a h