Eden

Mire suli után hazaérünk, teljesen kimerülök. Ez nem az a fajta kimerültség, amit terhesen éreztem, hanem inkább egy olyan *ötven gallon kávéra van szükségem, hogy nyitva tudjam tartani a szemem* fajta kimerültség.

Még annak az illata sem, amit Anya vacsorára főz – az illata alapján rántott marhaszelet –, elég ahhoz, hogy változtassak az útirányomon: a hálószobám – egész pontosan az ágyam – a