Lachlan

A testvéreim értetlen pillantásaival nem törődve, lerohanok a lépcsőn, ki az ajtón, balra és jobbra is körülnézek, mire meglátom Becket vagy fél saroknyira az úton.

– Beck, várj! – kiáltom, miközben futásnak eredek, próbálva utolérni. Ad nekem egy kis haladékot, megáll és megvár, és amikor odaérek, az az érzésem támad, hogy bármi is jár a fejében, az nekem nem fog tetszeni, de akárhogy is,