Sienna

Amikor Lachlannel végre leérünk a földszintre, mindhárom bátyám az asztalnál ül, a reggelijük érintetlen, miközben gyilkos pillantásokat vetnek a mögöttem álló férfira.

„Bocsánat” – motyogom, az arcom lángba borul, miközben elfoglalom az egyik üres széket a kettő közül, amely előtt tányér és evőeszköz van. Lachlan leül a másikra, amivel az asztalfőre kerül, és így képtelen elkerülni a bátyá