Corbin

A ház olyan csendes ma este, ami valahogy másnak érződik.

Nem üresnek. Nem nehéznek.

Csak... megtartottnak.

Savannah puhán, mezítláb mozog a konyhában, a túlméretezett hosszú ujjú inge úgy lóg le az egyik válláról, mintha sosem akart volna a helyén maradni. Elnyeli az alakját, az ujjak a keze felét takarják, a szegély a combja tetejét súrolja. Olyan otthonos ez, hogy jobban kiveri belőlem a