Savannah

Olyan kimerültséggel ébredek, ami nem az izmaimban fészkel, hanem a szemeim mögött ül, nehezen és savanyúan, mintha az agyam egész éjjel a félelmet rágcsálta volna, és még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy lenyelje. A szoba még mindig félhomályos, a téli fény vékony, szürke csíkokban szűrődik be a reluxán át, Corbin pedig mélyen lélegzik mellettem, a karja a derekam köré fonódik, mi