Aztán Evander felé fordult. – Ugye így van, fenség?

Evander ökölbe szorította a kezét, összeszorította a fogát, és egy szórakozott, semmitmondó morgást hallatott.

– Na igen, nos, mivel őnagyságaik... elfoglaltak, majd később visszatérek – tette hozzá vidáman Gareth.

Aztán ismét Evanderhez fordult: – Fenség, menjünk együtt? Őnagyságaik elfoglaltak. Nem tudunk segíteni, és itt hallgatózni egyszerűen