Jonas tekintete lassan rá szegeződött.

Flora hirtelen magához tért. Minden illemet elfelejtve két lépést rohant előre, könnyek patakoztak az arcán.

– Lord Voss! A lányom... az én Phoebém még olyan fiatal. Hogy bírná ki, hogy teljesen egyedül van bezárva abba a hideg helybe? És pont karácsonykor... Kérem, könyörgöm, engedje meg, hogy lássuk őt, csak egyszer...

Jonas rendíthetetlen maradt.

– Őfelség