A Trónörökösi Szárnyban Evander vastag takarók alá temetkezve feküdt, szemöldökét ráncolva fordult az oldalára, és arcát a párnába nyomta; a kimerültség úgy nehezedett rá, mint egy súly, amit nem tudott lerázni magáról.

Nem akart felkelni.

Reuben habozott egy pillanatig, mielőtt erőt vett magán, hogy megszólaljon. „Fenség, már elég késő van. A miniszterek azt mondták, a reggeli harangszó előtt ott