Oriana csendben figyelte a lányt.

Könnyek hullottak Lula arcán, egyik a másik után.

„De nem érdekelte őket, mit mondok” – folytatta Lula remegő hangon. „Az egyikük úgy méregetett, mintha eladásra kínált áru lennék, aztán megjegyezte, hogy teljesen jellegtelen vagyok, csak éppen éles a nyelvem. Azt mondta, még ha ingyen adnának is a háztartásába szolgálónak, akkor is szálka lennék a szemében, ezért