Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Corin léptei végül lelassultak, majd teljesen megálltak, visszhangjuk elenyészett a folyosó nyirkos csendjében, mielőtt a férfi végre visszafordult.

Mögötte Dorian nehezen tápászkodott fel, arcát piszok és könnyek borították, melyek már régen egyenetlen sávokká száradtak. Hangja rekedten, bizonytalanul tört elő, mintha valahonnan nagyon mélyről rángatták volna fel.

„Nagyuram... beszélni fogok. Min