Tiberius még hosszú ideig egyedül ült a dolgozószobájában.

A gyertyák lassan csonkig égtek, kanócuk megnyúlt és elkormosodott. A pislákoló lángok a falra vetették árnyékát, amely táncot járt a változékony fényben. Mozdulatlan maradt, mint egy kőszobor.

Csak óráknak tűnő idő múltán szólalt meg végre, kimerült és rekedt hangon: "Jonas."

Jonas gyorsan benyitott az ajtón, és belépett. "Felség."

A kirá