Sylvie kezdetben semmi mást nem érzett, csak gyászt és keserűséget. Végül, mikor már semmit sem tehetett, egyszerűen beletörődött a sorsába.

Egészen addig, amíg Oriana be nem lépett az életükbe.

Olyan volt, mintha ragyogó, tündöklő fény hasított volna hirtelen a végtelen éjszakába.

Az érzelmektől túlcsordulva Sylvie könnyeit törölgetve talpra állt, térdre borult Oriana előtt, és elfúló hangon így