Simon Lylára nézett. Halvány, kiismerhetetlen mosoly játszadozott az ajka szélén. – Szóval abban reménykedsz, hogy segítek neki, vagy abban, hogy nem?

Lyla a legártatlanabb mosolyát vette elő. – Csak aggódom a testvéremért. Ne képzelj bele túl sokat.

Simon eltúlzott bólogatással mutatta, hogy érti. – Ó, értem. Nos, akkor ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

Lylát nem tűnt úgy, hogy ez zavarja. Csak vizsla