A vonal másik végén halk szellő hallatszott, amely titokzatos felhanggal hordozta magával Silas nevetését.

Declan ujjai begörbültek, ujjpercei ritmikusan doboltak az asztalon. Az arckifejezése kifürkészhetetlen volt, de a hangja hidegen csengett, amikor megszólalt: "Úgy tűnik, nagyon aggódsz értem. A saját dolgaiddal már végeztél?"

"Az én dolgaim semmiségek a te szemedhez képest. Csak kíváncsi vag