Calla

Az ébresztőórám kíméletlen, éles visítása egyenesen a koponyámba fúródik, kiszakítva abból a néhány órányi álmatlan alvásból, amit sikerült összelopnom. Nyögök egyet, és az arcomat mélyen a párnámba fúrom. Vak kézzel rácsapok az éjjeliszekrényre, a szükségesnél sokkal nagyobb erővel rávágva a szundi gombra. Csend száll le, de csak tiszavirág-életű.

Lágy, kitartó kopogás visszhangzik a háló