25. fejezet

Kaelen

Kézen fogva sétálunk vissza. Olyan természetesnek hat, és, hú, mindennél gyönyörűbb. Minden alkalommal, amikor belenézek a szemébe, hevesebben ver a szívem. Látom, hogy vihar közeledik. Tudom, hogy amint feloldódunk, látni fogom azokat a topázvillanásokat, mint a villámlást. Ő kedves, gondoskodó és törődő, és látom, milyen tisztelettel bánnak vele a testvérei. „Köszönöm, istennő