Szerzői nézőpont

Lydia a hálószobája sarkában ült, és kisírta a lelkét.

Elveszítette az utolsó dolgot is, amit még kincsként őrzött: az önbecsülését. Eddig nem adta meg magát, mert ez segített neki, hogy mentesüljön a bűntudat alól. De múlt éjjel mindent elveszített.

A szeme felpüffedt a sírástól, a feje pedig újra lüktetni kezdett, ahogy a tegnap estére gondolt. Amikor mindenre visszaemlékezett,