Egy évvel később

Lenora szemszöge

– Ignatius, el fogunk késni...

Képtelen voltam abbahagyni a kuncogást, ahogy a borostája csiklandozta a nyakamat. Lassan reggel 8 óra, ő pedig még mindig nem akar kikelni az ágyból.

Őszintén szólva én sem akarom elhagyni, a meleg, szoros ölelése annyira jó és biztonságos érzés.

– Miért akarsz ennyire szabadulni tőlem... – nyöszörgött lustán.

– És ezt meg ki mondta