Még egyszer utoljára rápillantottam Ariára, majd becsuktam az ajtót. Jobb, ha az a rohadék vaspáncélt visel, mert kiverem belőle a szart is.

Kimentem. Nem tudom, mennyi időt töltöttem Ariával, de már sötétedik.

Körbenéztem, és azonnal megbántam a rossz időzítést. Ennek nem akarok a tanúja lenni.

Lucian úgy falja Lydia arcát, mint egy éhes farkas. Úgy szorítja a téglafalhoz, mintha különben elolvad