*Fú, hála a jó égnek, még mindig lélegzem.*

A megkönnyebbülés hatalmas hulláma söpört végig Rozsdagyökéren, ahogy kiterülve feküdt a hátán. A bőrét borító sűrű, viszkózus nyálka rothadó növényzet és só szagát árasztotta, de most ez volt a legédesebb illat a világon. Azt jelentette, hogy él.

Felköhögött egy falatnyi keserű folyadékot, és megmarkolta a vérző vállát. A lőtt seb könyörtelen, égő fájda