– Majd én ajtót nyitok. – A homlokát ráncoló Nash letette a villát és a kanalat, kis teste leugrott a székből, és az ajtóhoz lépett.

– Ki az?

– Én vagyok – szűrődött be egy kislány gyermeki hangja az ajtón túlról. – Nash, én vagyok, Hazel! Elmentem Keresztanyu házához, és azt mondta, hogy ti ketten nem mentetek vissza tegnap este, ezért jöttem ide. Nem számítottam rá, hogy téged és a mamit is itt