– Fenség, igazán kedves, hogy csatlakozik hozzánk vacsorára. – Miután Gideon Lancaster kezet fogott Anton herceggel, így szólt: – Évek teltek el azóta, hogy utoljára járt az udvarházunkban.

– Valóban így van, de azért rendszeresen látjuk egymást az aranytartalékainkkal kapcsolatban – emlékeztetett a herceg. – Bizonyára emlékszik a fiamra, Leonra.

Gideon lenézett a nyughatatlannak tűnő négyévesre,