Valerio mély, morajló nevetésben tört ki, amely Amalia oldalán is vibrált. Megrázta sötét fejét, a szeme sarka ráncba futott, ahogy lenézett a lány zavart arckifejezésére.

A jobbján álló hatalmas, impozáns férfi áthelyezte a testsúlyát, nehéz csizmája végigsúrolta a márványpadlót. Kilépett a perifériáról, egyenesen az oltár félhomályába.

– Nem, édes feleségem – mondta Valerio, hangját sötét derült