A kis kétszemélyes asztalnál ülve Amalia teljesen elmerült a körülötte lévő város látványában, hangjaiban és illataiban, és észre sem vette, hogy Valerio le sem tudja venni róla a szemét. Ezért rezzent össze, amikor a férfi kinyújtotta a kezét, hogy lesöpörjön egy tésztamorzsát az alsó ajkáról, amitől a férfi hangosan felnevetett.

– Ennyire tartasz tőlem?

– Nem. Egyszerűen csak olyan gyönyörű itt