Elias annyira örült, hogy láthatja Vegát. "Várj egy percet" – mondta.

Aztán felment az emeletre, fogott egy halványzöld, hosszú nyelű esernyőt, és Vega feje fölé tartotta. "Most már mehetünk."

"Nagyon szeretem az ilyen esernyőket. Annyira antik és költői" – dicsérte Vega. Mindig el volt ragadtatva, amikor meglátta. Átkarolta Elias karját, jelezve, hogy ő is készen áll az indulásra.

Másodpercekkel