Vera

Joanne irodájának levendula- és bőrillata van, és most sírok harmadszor zsebkendőbe az elmúlt húsz percben.

"Nem tudom elhinni, hogy így érzek" – mondom, miközben golyóvá gyűröm a zsebkendőt, és egy újat veszek elő. "Boldognak kellene lennem. Pierce mindent elvesztett. A cégét. A hírnevét. Mindent. Ez az, amit akartam; ezért dolgoztam. Akkor miért érzem magam így?"

"Hogyan?" – kérdezi Joanne