Vera

Melegségre ébredek. Nem a napfény vakító ragyogására, nem is a takarók halmára. Csak őrá.

Néhány pillanatig mozdulatlanul fekszem, félúton az alvás és az ébrenlét között, és hallgatom Declan szívverését a fülem alatt. A karja a derekam köré fonódik. A lábam az övébe gabalyodik a takaró alatt.

Kint a hó az ablakon kopog. Bent minden csendes. Nyugodt. Hétköznapi.

És őszintén szólva, ez valahogy