Vera

Hagyok magamnak egy pillanatot. "Igen" – mondom. – "Felkavart. De jól vagyok."

"Két különböző dolog" – mondja.

"Nagyon is" – értek egyet, és ahogy sétálunk, a vállamat az övének támasztom. – "Pierce-szel szemben ülni…" Megállok. "Furcsa volt. Nem szörnyű. Csak furcsa."

"A furcsa az rendben van."

"Olyan érzés volt, mintha egy olyan hely fotóját nézném, ahol régen éltem. Felismerem, de már nem