Declan hirtelen bűntudatot érzett futó gondolatai miatt. Lenyelte a torkában fojtogató keserű neheztelést, és elhessegette a sötét hasonlítgatásokat. Lenézett Chloéra, ügyet sem vetve roncsolódott keze kínzó, szüntelen lüktetésére. – Ne aggódj – mondta neki, erőltetetten gyengéd hangon, amit valójában egyáltalán nem érzett. – Itt vagyok. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen.

A valóságban azonban nyo